Szenvedély

­Tisztességes szeretnék maradni, de csak egy életem van, nagyon hiányzik a szenvedély! – pötyögte ütemesen a telefonja üzenet felületére, hogy minél előbb a küldés gombra nyomhasson, hátha a műsorvezető az ő válaszát fogja beolvasni arra a kérdésre, hogy lehet-e szerelem nélkül élni?

Mindössze egyszer csalta meg Gábort, amikor a céges vacsora után, részegen szexelt a kollégájával a kocsiban. De, azt nem is érezte megcsalásnak, idétlen volt az egész, és annyira régen volt, hogy utólag nem is tűnik valóságosnak.

„Az emberben szenvedély nélkül megrohad a szerelem érzése, csak a hús marad.” –olvassa az egyik hallgató üzenetét a markáns orgánumú rádiós.  A húsról eszébe jut, hogy hétvégén ebédre hívta Nelliéket, pénteken ki kell menni a piacra,  karajt vagy csirkét vesz, még nem tudja.  Megkéri Gábort, hogy legalább vigye el, abban segítsen.

Régen, amikor még nem volt gyerekük, mindent együtt csináltak. Koncertekre jártak, kirándulni, vacsorázni, hétvégente barátokat hívtak. Aztán a barátoknak gyerekei születtek, és „Majd ti is megtudjátok”, mondogatták, amikor egy-egy ritka alkalommal összejöttek, ahol röhögve-irigykedve csak álompárként emlegették őket a kialvatlan kisgyerekesek. Mindketten egészségesek, legyenek gyakrabban együtt, más beavatkozásra nincs szükség, – mondta mosolyogva a genetikus.  Bálintkára öt évig vártak, de megérte, tökéletes gyerek lett. Másfél évig ugyan sokat sírt és keveset aludt, ami megviselte mindkettőjüket. Gábor egyre szótlanabb lett, gépiesen pakolta ki a bevásárlószatyrokat munka után, hétvégén átment az anyjához fürdőszobát felújítani.

„Mindenkinek jár a boldogság, az élethez kell az eufória.”– hallja a következő üzenetet, miközben összeállítja a porszívócsövet. Erőlködnie kell, mert a menet az egyik oldalon letört. „Eufória, persze, meg a jó édes anyád!”- lihegi, miközben kattanásig tekeri a csöveket. Megkérte Gábort, hogy takarítson ki a gyerekszobában a hétvégén, miközben ő főz, de egy barátjához kellett felvinni és bekötni az új  mosógépet. Észrevette, hogy Gábor nélkül sokkal nyugodtabb. Ő is, a gyerek is. Minden olajozottan megy, nincsenek szétszórt ruhák, felesleges megjegyzések. Felhangosította a rádiót, hogy a belső szobában is hallja, nem akart lemaradni arról, amikor az ő üzenetét olvassák be.

„Az értelmes ember mesterségesen tartja vissza az impulzusokat, mert tudja, hogy olyan erőket szabadít fel, ami maga alá gyűrheti.”- hangzik egy következő, amiről azt jut eszébe, hogy akkor ő rohadtul értelmes, mert  mindent visszatart. Már nem szól semmiért, nincs értelme. Gábor azt mondta, ő nem tudja ezt tovább csinálni, és azóta a dolgozószobában alszik. Néha megfordul a fejében, hogy talán be kéne hozzá menni, de aztán mégis a gyerek mellett marad.

„Nem lehet minden életkorban a szerelmet hajtan, az olyan infantilis.” – szól a rádióból, és ő belenéz a fürdőszoba tükörbe majd grimaszolva kántálja: in-fan-ti-lis, in-fan-ti-lis.., igen szeretne még egyszer infantilis lenni. Valahogy úgy, mint  húsz évesen, a gólyabálon, ahová egy barátnője hívta és felmentek a színpadra táncolni, minden fiú őket bámulta, inni se kellett hozzá. Később persze itták a vörösboros kólát, mint a vizet, és énekelve mentek át a Margit hídon, ahol két idősebb férfi leszólította őket, hogy igyanak még valamit együtt, ők vágtázva rohantak az éjszakai járatig. Fiatalság bolondság, mennyire igaz, gondolta. Megkomolyodsz majd kislányom, ha gyereked lesz, mondta az anyja, amikor délben, a csirkepörkölt szag ébresztette, és kiült a konyhába.  Leszedi Bálintka ruháit a szárítóról, összehatogatja és beteszi a szekrénybe, majd  lezuhanyozik.  Kettőkor még megiszik egy kávét a barátnőjével, megveszi azt a papucsot, amit kinézett magának, a gyereknek a vitamint, jajj, csak itt ne hagyja Brumit, mert Bálintka csak azzal hajlandó szenzomotoros tornára menni.

-Tegyük fel, találsz szerelmet, garantál az valamit? – kérdezi Gitta a bevásárlóközpont olasz cukrászdájában.­

-Semmit. Ja, de, az infantilizmiust. – válaszolja röhögve és elmeséli a rádióműsort.

-Házas ember nem lesz szerelmes, egyszer ezt olvastam valahol és ha igen, az is  hétköznapivá silányul egy idő után. – mondja Gitta. Talán szerelemből nem is szabadna házasodni. Akkor nem lenne annyi csalódás vagy a franc tudja. Nem ezt mondták dédanyáink, jó ember, szeret téged, menj hozzá, majd megszereted…aztán vagy igen vagy nem. Régen ebből nem csináltak ekkora faksznit, mint ma.

-Én  ismerek nőket, akik szerelem nélkül is férjhez tudtak menni, és szültek 2-3 gyereket, mert anyák akartak lenni, és ez kielégíti őket.

-Persze, mert a szerelemnek nincs semmi realitása…, azt már mindenki tudja, hogy nincs örök nyár, nem lehet lobogni egy életen át. Na,  mesélj Bálintkáról, ügyesebb már?

-Igen, nem annyira szétszórt, jól fogja a ceruzát, istenem, jövőre iskola! Különben a műsorvezető felhívott a hallgatói üzenetek után egy szexológust, aki hosszasan elemezte, hogy miért vágyunk annyira vonzalomra, vonzódásra, az epekedés izgalmára, és végül hozzátette, hogy a szerelem a természet fegyvere az intelligencia ellen.

-Nem értem?– néz rá hunyorogva Gitta.

-Hogy szerelmesen úgy viselkedünk, mintha kábítószer hatása alatt állnánk.

-Az igaz, és a házasságban jönnek az elvonási tünetek. Ilyenkor tanácsolják, a több évtizede együtt élőknek, hogy élesszék fel a lángot, szó szerint, gyújtsanak mécseseket a lakásban, pancsoljanak együtt a kádban…,  jó ég, nekem ettől égnek áll a hajam! – sóhajt a barátnője.

-Azt is mondta, hogy ha nem tombol a véred minden nap, amikor meglátod, attól még szerethetsz valakit, és örülhetsz a jelenlétének a kanapén egy fárasztó nap után is.

-Ja, persze…,amikor  tíz óra munka után hazaesek, és olyan fásult arccal ül, mint aki gyászol, akkor már tudom, hogy  a spanyol BL döntőt nézte, és elkalapálták a Barcelonát. Most komolyan, ilyenkor még én szórakoztassam?? Áh, szerintem húsz-harminc év után tök irreális az egész. – feleli Gitta és belenéz a kávéscsészébe, hátha maradt még az alján néhány csepp, amiből mint egy rutinos jósnő, kiolvashatná a megoldást a házassági kiégésre, de jobb híján más vizekre evez.

 -Na, mit főzöl hétvégén? Te, én a múltkor olyan isteni rakottkrumplit csináltam, abból az enyhén csípősből, amit abban a manufaktúrában vettem, ami közelben nyílt, valami Ignác a tulaj, és olyan zavarba ejtően cuki, amikor a kolbászairól beszél!