Rólam

Nem készültem írónak már kisgyermekkorom óta, de ameddig vissza tudok
emlékezni, imádtam a meséket, később magyar tanáraim szerint meglepően
szórakoztató fogalmazásokat írtam, és voltam iskola újság szerkesztő is. Mindig
szerettem írni, naplót, leveleket, verseket, és a fiam születése után már újságcikkeket is. 
Mert Gergő érkezése nemcsak a személyiségem egy részét alakította át, de az
egész életemet, és egy új hivatás felé terelt. Miként az autizmus is egy máig
megfejthetetlen, különleges működés, úgy a betűkkel történő zsonglőrködés is az. 
Az írás misztérium, hiszen bizonyos szavak egymás mellé illesztése közben megszületik
egy történet, ami az olvasó képzelőereje, lelkiállapota szerint alakul, formálódik, hogy
aztán olvasás közben belső élménnyé, kapaszkodóvá váljon.
Sokat olvasok ma is, de a legtöbbet mégis a fiamtól tanultam. Az Ő tisztasága,
játékos kedve, elvárások nélküli szeretete és gyermeki szókimondása minden nap
arra figyelmeztet, hogy szeretet és elfogadás nélkül nem létezhetünk.
Miben hiszek?
Abban, hogy minden ember feladattal érkezik a világra, talán azért, hogy segítsen
másokon, akár az életével, akár a történetével.